"...Nem kell ahhoz híresnek lenned, hogy jó kávét pörkölj" - hangzott el ez a mondat egy baráti beszélgetés konklúziójaként tőlem. És tényleg így van. Mi a bizonyíték rá? Audun Sørbotten, az idei kávépörkölő világbajnok, akiről mondhatnánk, hogy a semmiből jött, de az nem lenne igaz, hiszen saját mikro-pörkölőjének megnyitása előtt évekig a Solberg & Hansennél pörkölte a kávékat. Majd gondolt egyet és továbblépve megalapította saját cégét, ráadásul norvég létére Lengyelországban. Hogy miért tette, és mit élt át a világbajnokságon, arról a vele készített interjúban olvashattok. Az interjú után, most az egyik kedvenc kávéját is bemutatom ebben a posztban. Részletek a tovább mögött.

A Phin egy hónapja robbant be a képbe nálam, hála az aktuális Standart magazinnak. Ott olvastam róla, és egyszerűségével fel is keltette a figyelmemet. Kis kutatást követően eldöntöttem, nekem szükségem van egy ilyenre a repertoárba, mert nem csak a bloghoz jön jól, de pl. egy Aeropressnél is gyorsabban és egyszerűbben lehet vele kávét készíteni. Az eredeti rendeltetése szerinti feladatot nem fogja elvégezni, hagyományos vietnámi kávé sosem fog készülni vele, de jeges és forró "drip coffee" annál inkább. A bejegyzésből kiderül, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a kicsi, egyszerű, ám de annál praktikusabb eszközben.

A svéd Drop Coffee nevével akkor találkoztam elsőként, mikor az Espresso Embassy megnyitott, és az első kellemes benyomás után egyre gyakrabban jártam oda filterezni. Már akkor is nagyon tetszett az a kifinomult csomagolás, ami a Dropra jellemző. Azóta az Embassy-ban sajnos már nem állandó kávé a Drop, így csak nagyon ritkán volt lehetőségem kóstolni őket (igaz előfordult néha vendégkávéként az EE-ben és itt-ott). Egészen addig ment ez, amíg a Kontaktban mondhatni rendszeressé vált a Koppi és a La Cabra kávéi mellett. Az elmúlt években szerintem sokat fejlődött a Drop, ennek eredménye az is, hogy az egyik fő pörkölőjük, Joanna Alm második lett a pörkölő világbajnokságon. Ha magát a kávét kellene csak értékelni, akkor sem lehetne semmi panasz a Dropra, igaz, ez a Kenya nagyon érdekesnek bizonyult (pozitív értelemben), de ezt én a vulkanikus talaj számlájára írom. Azonban nem csak a kávé minősége számít, hanem a csomagolás, a körítés is. A Drop megőrizte a menő külső csomagolását, és továbbfejlesztette a belső kávészemek frissességét elősegítő csomagolást is, és mindehez társul egy roppant kellemes hozzáállás a részükről, amelyet az interneten közvetítenek magukról. Nem véletlen, hogy itthon és a nagyvilágban nagyon sokan szeretik a Dropot.

Kutatóként és kémikusként dolgozott, amikor belecsöppent a kávés világba Audun Sørbotten, aki két nemzeti második helyezés után 2015-ben előbb norvég bajnok, majd a svéd Joanna Alm és a dél-kóreai Minkeun Choi előtt kávépörkölő világbajnok lett. Audunt a múltjáról és jövőjéről, valamint a világbajnokságon átélt élményeiről kérdeztem. Az interjú során egy nagyon szimpatikus, motivált és remek felfogású embert ismertem meg benne. Hamarosan pedig az egyik kávéját is be fogom mutatni itt a blogon.

Home Brew Blog: Congratulations on your win at the World Roasting Championship! First of all, how did you get started working in coffee business? 

Audun Sørbotten: I was working as a research scientist, a chemist, when my passion for coffee started. I read everything about coffee, blogged about coffee and even went to Trieste to cheer for Tim Wendelboe in the World Barista Championship in 2004. I came to know people at Solberg&Hansen. When my research money ran out, I decided to take the big leap from science to coffee. A position at Solberg&Hansen as a roaster was announced, I applied, and I got it! That was huge luck, since I believe that no place could be better for learning about coffee than at Solberg&Hansen.

Nyáron nagyon szeretem a jeges filtereket, egy fokkal jobban, mint a meleget, ezért ha tehetem igyekszem jegesen kérni a filterem. Nem reprezentatív felméréseim szerint itthon a baristák két stílust alkalmaznak. Akik több jéggel dolgoznak és figyelembe veszik a jég térfogatát a filterezéshez, és akik kevesebb jéggel dolgoznak és nem veszik figyelembe (legalábbis nem jelentős mértékben). Mindkettőnek lehet előnye, bár én személy szerint az első verzióhoz húzok. A tavaly nyáron kikísérleteztem egy olyan receptet, ami a legtöbb kávéval változtatás nélkül működött, így csak az őrlemény nagyságával, áztatási idővel kell játszanom, a víz-jég-kávé aránnyal nem. Ez azért nagy könnyebbséget és szabadságot jelent. Bátrabban lehet kísérletezni.

Recept:

• 19,5 g őrlemény
• 113 g jég
• 130 g víz (60 g, 70g)
• 90°, Norda
• átnyomás 20 mp
• Rhino #4

A felöntésnél először 60 g Norda, majd lazán kever, 30 mp-nél 30 mp alatt felönt 130-ig, 30 mp-ig (1:30-ig) folyamatosan, érzékkel kever, majd kupak fel, levegő kinyom, ráfordít az üvegre, amiben a jég van, és 2:00-nál átnyom 20 mp alatt. Általában az áztatási idővel és az őrlemény finomsággal szoktam játszani. (Általában gyümölcsös-savas végeredmény születik, de például sikerült már egyszer egy Intelligentsiaból kihoznom egy erős csokis-fűszeres italt is) 

A hétvégi Kaffa Masha esetében az általam általában használt Aeropress őrleménynél egyel finomabban csináltam, és nagyon-nagyon gyümölcsös lett a végeredmény, mindenféle kesernyés íz nélkül. Igazi nyári frissítő, jeges gyümölcsteás feeling. A végeredmény pedig egy izgalmas, koncentrált ital, amely a jég olvadásával együtt folyamatosan változik, de ha el van találva az őrleménynagyság-áztatási idő páros, akkor a legvégén sem érződik vizesnek.

A végére pedig egy kis timelapse videó a perverzebbek kedvéért. 

Aeropress on ice made of @kaffa_oslo Masha. Full of fruits. #timelapse #aeropress #coffee #summertime #mik #Masha #icedcoffee #brewing

A video posted by Home Brew Blog (@homebrewblog) on Jun 5, 2015 at 12:39pm PDT

Nem is olyan régen, amikor a My Little Brew Bar nyitásának örvendeztem, reméltem, hogy többen is követik majd a példáját. Nem kellett sokáig várni, hiszen itt van a fekete saját brew barja, ami nem csak dizájnos és trendi, hanem letisztult és stílusos is. Nem mellesleg a kávé is finom volt.

Elsődleges célom ezzel a bloggal, hogy valami újat mutassak. Ezért próbáltam meg az előző posztban az egy farmról származó, de különböző feldolgozású kávékat összehasonlítani és ezért esett a választásom az aktuális kávéra is, a Nude Espresso Colombiai filtere. A Brew Bar-ban rengeteg vendégkávéval találkozom, de Nude-ot itthon még nem nagyon láttam (espresso blendet és single origin espressot kóstoltam egyszer). Az akkor szerzett tapasztalatok alapján bizakodva vártam az én kis csomagomat.

A csaták kimenetele általában egyértelmű. Vannak vesztesek és győztesek. Ebben az esetben nem szeretnék győztes hirdetni, azonban ha mindenképpen választanom kellene, akkor a natúr verzióra szavaznék. Hogy miért az ki fog derülni.

Amikor az első kávét kerestem tesztelésre nagyon sok terv volt a fejemben, amiből később két variáció maradt. Ekkor jött szembe a Square Mile facebook hirdetése: két kávé, azonos termőterület, azonos farm, azonban két különböző feldolgozási mód. Rögtön lecsaptam a lehetőségre. Egy ilyen összehasonlítás nem csak a kávévilágban jártasabbaknak lehet érdekes, hanem az újonc érdeklődők is sokat tanulhatnak belőle.

Szinte nem találkoztam olyan magára valamit adó baristaval, aki ne mondta volna el legalább egyszer, hogy az őrleményen nagyon sok múlik. A konzisztencián, a nem megfelelő szemcseméreten az otthoni kávénk könnyen elcsúszhat. Egy kis odafigyeléssel persze a kockázatok is lecsökkenthetők. A középkategóriás őrlők összehasonlítása során az első meccset a Porlex és a Rhino játsza egymással. Az eredmény pedig szerintem magáért beszél majd.