"...Nem kell ahhoz híresnek lenned, hogy jó kávét pörkölj" - hangzott el ez a mondat egy baráti beszélgetés konklúziójaként tőlem. És tényleg így van. Mi a bizonyíték rá? Audun Sørbotten, az idei kávépörkölő világbajnok, akiről mondhatnánk, hogy a semmiből jött, de az nem lenne igaz, hiszen saját mikro-pörkölőjének megnyitása előtt évekig a Solberg & Hansennél pörkölte a kávékat. Majd gondolt egyet és továbblépve megalapította saját cégét, ráadásul norvég létére Lengyelországban. Hogy miért tette, és mit élt át a világbajnokságon, arról a vele készített interjúban olvashattok. Az interjú után, most az egyik kedvenc kávéját is bemutatom ebben a posztban. Részletek a tovább mögött.

Az Aricha egy etióp kávéként érkezett, de felülmúlta minden várakozásomat. Amit tudni kell rólam, hogy régen nagyon szerettem a Yirgákat, azóta azonban kicsit meguntam őket, nem találom különösebben izgalmasnak őket. Na ez kivétel, ez egy nagyon izgalmas, egyáltalán nem sablonos etióp kávé. 

A csomagolás egyszerű és letisztult, mondhatni minimalista (és ez igaz az információkra is). Nincs helye csilli-villinek, de az Audunnal folytatott beszélgetés alapján, neki sokkal fontosabb, hogy mi van a zacskóban, mint hogy mi van rajta. Talán a kávéról írt információkat lehetne jobban megoldani, de így is meg tudjuk találni, amit akarunk.

• Régió: Yirgacheffe, Ethiopia
• Variáns: Ethiopia heirloom (mix of wild growing varieties)
• Feldolgozás: mosott
• Szüret ideje: 2014 október - 2015 január

Receptek:

 Ahol nem jelöltem másként, ott mindig Norda vizet használtam. Az őrlő esetében #"szám"-mal jelzem a klikkek számát, ahol őröltem. A 0 jelenti azt a pontot, ahol szorul az őrlőfej és nem lehet tekerni, 1 legfinomabb és így tovább. A recepteknél az első szám mindig a kávé, a második pedig a víz mennyisége.  

Ez volt az elmúlt időszak olyan kávéja, amire nyugodtan azt tudom mondani, hogy az ízlésemnek jobban tetszett v60-ban, mint Aeropressben. Nem azt mondom, hogy rossz volt AP-ben, de nem adta vissza azt, amit a többi eszközben.

Meleg

Próbálkoztam először durvább őrleménnyel: alulextraktált lett. Próbáltam utána hosszabb áztatási időt, de az se volt az igazi. Jöhetett a finomabb őrlemény, de az meg keserű lett. A végén 5. próbálkozásra lett meg a jó recept: narancsos-mandarinos íz jött, közepes test és sav mellett enyhén zavaros világos színe volt. A viszonylag finom őrlemény (v60-nál finomabb, aeropressnél talán picit durvább) szitálás és hosszabb áztatás mellett kellemes volt. 

Jeges

Jegesen kicsit melegebb vizet és több kávét használtam, de ezen kívül nagyjából a korábban blogon is bemutatott alap jeges receptem használtam első próbálkozásra. Jó is lett. Őszibarack, savasság és kis édesség is szépen jött, frissítő volt a nagy kánikulák során.

A v60 volt ebből a legjobb. Második próbálkozásra sikerült egy nagyon finomat késíztenem, amit követett egy mégjobb, majd túlzásokba estem és sikerült egy borzalmasat is összehoznom, de ilyen ez a popszakma. Azt továbbra is tartom, hogy az én ízlésem szerint az afrikai és elsősorban etióp kávéknak jobban állnak az alacsonyabb hőmérsékletű vizek, főleg ha az őrlemény sem olyan konzisztens, mint egy EK-n pl.

Meleg

A legjobb verzióban szitáltam az őrleményt és nagyjából a hagyományos őrleménynagysággal dolgoztam, 16 gramm kávéval és az átlaghoz képest kevesebb vízzel. Közepes és lágy test, nulla keserű, nem keserű, savas és nagyon édes. Elsősorban aszalt gyümölcsös utóérzet. Ahogy hűl egyre jobban érezni kis maracujás/vérnarancsos ízt. Hűlés közben volt egy holtpontja a közepesen langyos időszakban, ahol nem volt annyira finom, de utána jobb lett. 

Jeges

Jeges v60-nak 2 receptet próbáltam. Az egyik kevésbé jól sikerült, a másik viszont eléggé bejött. 19 gramm kávé mellé 125 gramm jég és 150 gramm 89°C-os víz társult. Az őrlemény kicsit durvább az átlagos v60 őrleménynél (Rhino 7. klikk szitálás nélkül). Felöntésnél pedig a Matt Perger-technikát használtam. Citrusos végeredmény, közepes, de inkább gyenge savasság és lágy test. Utóíze a jég miatt nem volt zavaró, de melegben jobb volt azt hiszem.

A Bialetti Moka Express-ben azt szeretem, hogy az alapreceptem nagyjából az összes kávén működik, néha kell csak az őrleménnyel játszani. Így volt ez most is, hiszen a szokásosnál egy klikkel durvább őrleménnyel dolgoztam. A végeredmény egy presszó hosszúságú, aereporess jellegű savbomba. Eszméletlenül kellemesen frissítő savassága és kellően kerek teste volt.

Most csak egy zacskó kávém volt, így kísérletezni is kevesebb lehetőségem volt. Ezért sokkal kevesebb cold brew-t tudtam készíteni, azt is csak kísérlet jelleggel, mintsem hosszú távú fogyasztásra. Nem is találtam meg a tökéletest, amire bátram mondanám, hogy ez tényleg jó volt, de azért sikerült jót (rossz szájíz nélkül ihatót) készíteni. 

Visszafogot savasság és gyümölcsösség volt rajta érezhető, egy nagyon pici alulextraktáltsággal, de az összképet nézve teljesen rendben volt.

Összegzés

A kávét maga Audun ajánlotta saját kínálatából, és külön kiemelte, hogy nem szokványos etióp kávéval lesz dolgom. Először kétkedve fogadtam, de a végére tényleg igaza lett. Habár ízjegyei alapján közelít az etiópokhoz, mégis sokkal testesebb, kevésbé fekete tea jellegű kávékat sikerült csinálni. Szerintem kiegyensúlyozott és jól pörkölt kávé volt az Aricha, nem érződött sem zöld íz, sem alapanyag hiba a kávékban. Legjobbakat pörköléstől számított 3. hétig ittam, de a 4. és 5. héten sem volt rossz, teljesen "okés" kávék készültek.

Csak remélni tudom, hogy egyszer itthon is találkozhatok a kávéival valamelyik kávézóban vendégkávéként, mert szívesen kóstolnék még tőle. De az is lehet, hogy a végén én rendelek tőle majd. Semmi sem kizárt.

HB